❈

Számomra fontos volt, hogy mielőtt elkezdünk velem foglalkozni, Péter is meséljen kicsit magáról, hogy ő épp hogy van, hol tart az életében. A bizalmat megszavaztam, amikor megbeszéltük az időpontot, mégis könnyebben nyíltam meg úgy, hogy beszélgető partnerem is beszélt magáról először egy kicsit. 

Röpke pár perc után áttértünk az engem foglalkoztató kérdésekre, méghozzá olyan természetességgel, mintha ezer éve együtt bújnánk az erdőt. Nem néztem az órát, de úgy érzem, mintha cca. 20 perc elteltével már igen mélyen a témában lettünk volna. Én beszéltem, Péter kérdezett. 

Kérdései először tájékozódóak, utána pontosítóak voltak, majd mélyültek. Engem vittek egyre mélyebbre. Majd azt kérte a keskeny erdei ösvény kellős közepén, álljak meg és csukjam be a szememet - és indult is az utazás befelé és lefelé. Mentünk mélyebbre és mélyebbre. Biztonságban merültem. 

Hangja vezetett, ő pedig tartott. Nagyon köszönöm a lehetőséget, a tapasztalást, a segítő figyelmet és vezetést. Úgy éreztem, Péter igen hatékonyan közelítette meg a hozott témámat és nagyon fókuszáltan közelített az elakadásom felé.

Olyan határozottságot sugárzott, mintha előre tudta volna, én mit fogok mondani és erre neki mit kell felelnie, kérdeznie. A személyes szimpátia mellett ez a határozottság és általában a mondandója mögött sejlő ismeretanyag és tudás egyvelege tartotta a teret és tette lehetővé, hogy ilyen nyitottsággal és bizalommal lehessek benne a folyamatban.

(hölgy, 52)

❈

A személyes találkozásunkkor olyan érzésem volt, mintha régóta ismernénk egymást, bizalommal tudtam hozzá fordulni. Nagyon hamar sikerült a problémámra hangolódni. 

Jólesett egy padra leülni és ott folytatni a beszélgetést, így könnyebben tudtam befelé figyelni. Nekem hamar feljöttek a képek a múltból, Péter pedig szuper kérdésekkel vezetett, aminek hamar meglett az eredménye: sírásban oldódott a feszültségem. 

Néha úgy éreztem, őt is megérinti a történetem. Figyelme végig rám fókuszált. Rávezetett a jelen megélésének fontosságára. A feltett kérdését, ha nem értettem, próbálta másként megfogalmazni, míg számomra érthetővé vált és megvilágosodott a lényeg. Itt és most csak ÉN vagyok. Nagyon tetszett a példa: mi lenne, ha a fejem nem lenne, csak a testem, mit látnék, éreznék - ezt azóta is gyakorlom. Fontos gyakorlat - mentettem.

Szeretnék további sétákon beszélgetni Péterrel. Valami olyan plusz van benne, amit még nem tudok megfogalmazni, de lehet, hogy elég ezt érezni. Végig figyelemmel kísérte a sétánkat, tudását megosztotta, kérdésemre őszintén választolt. 

Amikor elköszöntünk nagyon örültem, hogy megismerhettem egy értékes embert.

Péter, köszönöm, hogy megismerhettelek!

(hölgy, 57)

❈

Nagyon hálás vagyok a találkozásnak, rendkívül sokat segítettél az egyéni fejlődésemben és önmagam megismerésében!

Köszönöm, hogy végig biztonságban érezhettem magam, és tükröt tartottál, hogy válaszaim felszínre kerülhessenek.

Nem csak megértést és támogatást kaptam, hanem eszközöket is, amelyekkel végre felállhattam a "dobogó legfelső fokára".

Köszönöm, hogy végig kísértél ezen az úton, és hogy hozzásegítettél egy boldogabb, teljesebb élethez!

(férfi, 52)

❈

Peti egy nagyon jó útitárs. 

Értő és érző figyelemmel kísért végig a közös sétánk alatt. Azt gondolom, a lehető legjobbkor sodorta elém a sors (?) Őt és ezt a lehetőséget. 

Őt, aki az általam mesélt történet alapján olyan modellt állított fel, amin keresztül összeálltak a darabkák. 

Lehetőséget arra, hogy végre önmagamként élhessek egy minőségibb és jobb életet. 

Lehetőséget arra, hogy el tudjam engedni a múlt terheit, hogy felismerjek, meglássak, megértsek és kezeljek szituációkat, embereket és a jelent. 

Köszönöm szépen!

(hölgy, 36)

Az önbizalomhiányomat, önértékelési problémámat vittem, mint elakadást – ez végigkísérte az életemet. Többféle módszerrel dolgoztam már rajta, így hol jobban, hol kevésbé, de mindig jelen volt. 

Nem volt nehéz elindítani a beszélgetést, könnyeden és szívesen meséltem az életemről. Ehhez persze kellett Péter bizalmat sugárzó személyisége és kellemes, megnyugtató hangja. Úgy érzem, hamar eljutottunk egy fájó gyerekkori emlékhez (talán, mert jól vezetett a kérdéseivel), ami szinte fojtogatni kezdett, így mindketten éreztük, hogy ezzel dolgom van. 

Talán a gyorsaság miatt, vagy mert nem számítottam ilyen erős érzelemre, de nagyon fájdalmas, szinte kínzó volt újra átérezni mindazt, amit gyerekként, és tiltakozni kezdett az elmém. Nem tudom, ez mennyire volt érezhető, de Péter adott időt, a szavai segítettek és azt éreztem, hogy nem kell félnem, ő megtart engem. 

Így aztán próbáltam elengedni, beleengedni magam az érzéseimbe, a szívem rejtekébe, hogy választ kaphassak. Nem ment egyszerűen, többször is éreztem, hogy kizökkenek, hogy menekülnék, mert fájt szembesülni az érzéseimmel, különösen a szüleim kapcsán. Péter viszont mellettem volt és éreztem, ahogy látatlanban újra és újra megfogta a kezem és visszavezetett. 

Nyugodtan, tele elfogadással és megértéssel, ami szintén rengeteget számított. Olyan mondatok, érzések kerültek felszínre, amelyek talán átsuhantak az agyamon egyszer-kétszer, de még soha nem mondtam ki őket hangosan. És ezt nagyon köszönöm, hogy akkor és ott megtehettem, tudván, hogy biztonságban vagyok. Mert azóta könnyedséget érzek, egy nagy teher lekerült a szüleimmel kapcsolatban az életemről.

Érzem és tudom, hogy van még dolgom az önismeret útján, de hiszem, hogy ez a séta egy nagyon fontos része mindennek és még sokáig fogok táplálkozni, töltődni az ott megélt érzésekből. 

Hálás vagyok, hogy Péter belépett az életembe, és hogy a segítségével megtapasztalhattam, hogy igenis szerethető vagyok és milyen az, amikor máshogy látom önmagam, mint eddig.

(hölgy, 35)

❈

Összességében sokszorosát adta az alkalom lelkileg is és tényleges megoldásokban is, mint amire számítottam, vagy mint amit vártam, pedig voltak várakozásaim. (...)

Az jó volt, hogy nem éreztem semmiféle "belémbeszélést", amit pedig volt, hogy pszichológusnál igen - tehát, hogy éreztem azt a kb. tiszta lapot és nyílt elfogadást, ami nem ad címkét, hanem azt írok a lapra, amit akarok és elfogadja, hogy azt gondolom, azt érzem...

Az is érdekes volt, hogy bár a munkahelyi, szakmai útkeresések, családi nehézségek és a párkapcsolati téma között vacilláltam előző nap, mindegyikre sor került, mindegyikre lett nem csak jó kérdésem magamnak, hanem válaszaim, ötleteim is. Nagyon gyors és hatékony volt! (...)

Az is jólesett, hogy amikor másik témát vetettem fel, mert feltolult és fontosnak éreztem, nem ragaszkodott Péter görcsösen az eredeti vagy előző témához, nagyon jól egyensúlyozott és figyelt, hogy tényleg lehet-e engedni tovább, vissza tudunk aztán térni a korábbihoz, de nekem nagyon fontosak voltak ezek a felmerülő kérdések. Kicsit olyan így utólag, mint amikor egy éhező a svédasztalhoz jut és ezt is meg azt is meg akarja kóstolni, így voltam valahogy a problémáimmal, hogy kicsit mindegyik felmerült, de mindegyik okkal, és mindegyik felmerülő témára volt olyan jó kérdése, ötlete, felvetése vagy gyakorlata, ami előre vitt. (...)

Nem emlékeztem, hogy korábban milyen segítő módszereket tanult Péter, de szakmabeliként is nagyon meg voltam elégedve, nagyon ritka, hogy semmilyen hiányérzetem ne maradjon. Ez akár amiatt is lehetett, hogy nem volt úgymond időkorlát, ami más módszereknél nekem kicsit rossz, mert szerintem egy-másfél óra után jön ki belőlem a legtöbb érzés, gondolat, addigra tudok nagyon mélyre menni - itt megvolt erre a lehetőség. Az persze érdekes, hogy mint a filmekben, egyszer csak észreveszi az ember, hogy elszaladt az idő, azt azért sejtettem, hogy nem másfél-két óra, de a végén azért meglepett, hogy 4 órát melóztunk, merthogy munka volt a javából... Neki is, nekem is! Az, hogy oldódtak dolgok, hogy jött ki azért sírás, ami komoly oldódás nekem az utóbbi idők merev és "tartom magam" állapotaihoz, önmagában jó jel, de dolgozott az agyam, a lelkem, a testem... Szinte repkedve mentem haza!

(hölgy, 48)

❈

Az, hogy szabadtéren voltunk, különösen jó hatással volt rám. Amikor megérkeztem, nagyon jóleső érzés volt, hogy láttam Peti arcán a mosolyt! Bármennyire is meglepő, de ez is ritka a mai világban. Ez a mosoly is hozzájárult ahhoz, hogy még jobban meg tudjak nyílni előtte.

A megnyílásom után sokat beszéltem. Nagyon jó volt, hogy Peti odafigyelt rám, és arra, hogy lehetőségem nyíljon a gondolatataim és az érzéseim kifejezésére, és mindig megfelelő időben tett hozzászólásokat, vagy kérdezett. A hozzászólásai nagyon jók voltak. Más szemszögből világított rá a témára, ami számomra elgondolkodtató, és nagyon hasznos volt. A kérdései gondolatokat ébresztettek bennem, melyek komoly, mély gondolkodásra késztettek. A beszélgetés alatt Peti nagyon figyelmes és közvetlen volt, ezért is tudtam teljesen megnyílni, mert éreztem rajta, hogy maximálisan megbízhatok benne. Bizalom nélkül ez a beszélgetés részemről nem ment volna!

Jól éreztem magam, és nagyon sokat jelentett a fejlődésem útján. Azt, amit kaptam Tőle, nem tudom kellően, megfelelő szavakkal kifejezni. Hatalmas segítség volt számomra, HÁLA ÉS KÖSZÖNET ÉRTE!

Bármennyire is érdekesen hangzik, de korábban bevezettem az üres e-mail, üres sms, és most bevezetem az üres lap fogalmát is. Ezzel fejezem ki azt, hogy olyat kaptam, amit nem tudok kellőképpen jól megfogalmazni, mert annyira értékesnek tartom!

(hölgy, 40)

❈

A Péterrel való séta különleges élmény volt, kicsit olyan érzés kerített hatalmába, mintha pár órára a nagy filozófusok bőrébe bújtunk volna, hogy egy-egy dilemmára, problémára megoldást keressünk. 

A filozófusok kertje helyett adott volt a nagyvárosi környezet, a dilemma helyett pedig a saját elakadásom. Az elakadás a segítői létben való elinduláshoz kapcsolódott, így egy olyan témát jártunk körül, amiben mindketten érintettek vagyunk, mégis a fókusz döntően rajtam volt. 

Péter biztonságos teret tartva, értő figyelemmel kísért végig a folyamaton, engedve, hogy miközben neki mesélek, saját gondolataimat is rendezni tudjam. Olykor kérdezett, hogy visszatereljen az útra, visszajelzett, ha szükségét érezte, de hagyta, hogy a saját tempómban haladjak és mindeközben ott volt velem együtt 100%-osan. 

Számomra ez az igaz jelenlét és a teljes figyelem jelentette a legtöbbet, hiszen azt éreztem, hogy nemcsak a téma, hanem én is fontos vagyok és van, aki hisz bennem és drukkol. 

Akkor és ott pont erre az érzésre volt szükségem és úgy érzem, ezt megéltem a séta közben, amiért különösen hálás vagyok. Köszönöm ezt az élményt, szívből ajánlom másoknak is!

(hölgy, 35)

❈

Peti részéről jólesett az értő figyelem és a szándék, hogy segítsen megoldani a felmerült helyzetet, problémát.

Volt olyan rész, ahol főleg ő beszélt a témához kapcsolódó dolgokról: sztrókokról stb. Itt nem coachként, hanem inkább egyfajta tanácsadóként működött, de számomra nem okozott gondot, mert érdekelt a téma és kíváncsi voltam rá, hogy miként látja a helyzetet.

Másik feladatban anyukám helyébe is képzelve magam folytattunk le egy beszélgetést. Ez elég intenzívre sikerült. Segített megérteni az anyukámban végbemenő gondolatokat és érzéseket. Ezáltal könnyebben elfogadtam a reakcióit. Ebben a feladatban jobban át tudtam érezni a dolgokat, gondolatokat, érzéseket. Itt úgy éreztem egy részen, hogy Petit is megérintette a helyzet, átérezte a történéseket. Nagyon jó volt átbeszélni ezeket a dolgokat, segített máshogy látni, átgondolni, ami a jövőben segítheti a feloldást, elfogadást, megértést.

A végén nyugalom volt bennem és jóleső érzés, amikor lezártuk a folyamatot.

Hazafele menet, kb. 30 perccel a búcsúzás után egyfajta felszabadultság érzés fogalmazódott meg bennem és könnyedebbnek éreztem magam. Ennek nagyon örülök, mert visszacsatolás volt arra vonatkozóan, hogy bár személyesen nem éltem meg nagy mélységeket vagy magasságokat a beszélgetés során, de ettől függetlenül hatott.

(hölgy, 44)